Szénhidrátok a kutyaeledelben

Rendszeresen jelennek meg negatív tartalmú cikkek a kutyaeledelben található szénhidrátok forrásainak típusairól (elsősorban a búzával és a kukoricával kapcsolatosan). Vajon igazak ezek a híresztelések, vagy csak az ismétlés során kaptak életre? Vagy a marketing és a reklám terjeszti őket, és csak félre akarják vezetni az olvasókat?

Az eredeti étrend

A kutyák őseinek, a farkasoknak az étrendje nagyon változatos volt. Ettek különböző növényevőket, tetemeket, ürüléket (legelésző állatok, például lovak ürüléke), meg tudták fogni az apró rágcsálókat és így tovább. Valójában valamennyi táplálékuk növény- és magevőktől származott. Ezek a magok többnyire a különböző típusú füvektől származnak, amely fűmagok generikus elnevezése gabona. (https://en.wikipedia.org/wiki/Grain).

Köztudott, hogy a farkasok, amint leterítenek egy nagy legelésző állatot, akkor először a gyomor tartalmát fogyasztják el, így azzal együtt a félig megemésztett növényeket és magokat. Ha például egeret vagy lemminget fognak, akkor azt egészben megeszik, ideértve a gyomor és a belek tartalmát.

Ebből azt a tényt lehet levonni, hogy az étrendjük szénhidrátot tartalmazott/tartalmaz (félig megemésztett növények és magok formájában). A fehérjékhez és a zsírokhoz hasonlóan a szénhidrátok nagyon fontosak a farkasok táplálkozásában, így ebből következően a kutyák számára is.

Farm-Food - Ancient-Pharaoh-and-his-Canis-Lupus-Familiaris-Dog-hunting-together.pngMivel a kutyák ősei egyre gyakrabban kerestek emberi lakhelyeken (pl. vándorló nomádoknál és vadászó-gyűjtögetőknél) táplálékot, így fokozatosan olyan étkezési szokást alakítottak ki, amely több keményítőt és kevesebb húst tartalmazott. Nemrégiben végzett kutatások azt mutatják, hogy a keményítő emésztése tekintetében különbség van a farkasok és a kutyák között.

Ennek a kutatásnak a leírása a „Nature” magazin 2013. január 23-án megjelenő számában olvasható az alábbi címen: “The genomic signature of dog domestication reveals adaptation to a starch-rich diet”.

(Ability to digest human foods important in domestication of dogs)

A háziasítás folyamata során a kutyák őseinek emésztőrendszere – mint az embereké – lassan egyre inkább alkalmazkodott a keményítő megemésztéséhez, és gyakran meg kellett elégedniük a többnyire kenyérből és zabkásából álló táplálékkal. A magok tárolása könnyű volt az emberek számára. Ebből következően az első kutyák étrendje is jelentős mennyiségben tartalmazott magokból származó szénhidrátot.

A szénhidrátok glükózzá alakulnak, ami nagyon fontos a kutyák szervezetének működése szempontjából.

A vemhes és szoptató szukák számára még fontosabb, hogy az étrend bizonyos mennyiségű szénhidrátot tartalmazzon. Ha a szukák túl kevés szénhidrátot kapnak vemhesség és szoptatás során, akkor az újszülött kölykök túlélési lehetősége alacsony.

A fentiekből úgy tűnik, hogy a magvaknak (azaz a gabona) kezdetektől fogva jelentős szerepe van a farkasok étrendjében, és még annál is fontosabb kutyáink ősei számára.

Akkor mégis miért vannak olyan rossz véleménnyel a kutyaeledelben található gabonáról?

A fentiekben többször is hivatkoztunk a „félig megemésztett növényekre és magvakra”. Ha a magvakban (gabonában) található keményítő nincs megfelelően úgymond előemésztve, akkor a szénhidrátok (a kutyák rövid emésztőcsatornájának következtében) nem lesznek megfelelően megemésztve a vékonybélben, és nyersen (keményítő formájában) kerülnek a vastagbélbe. Itt megerjednek, amely gázképződéshez és hasmenéshez vezet. A természetben a magok úgymond elő vannak emésztve a zsákmány emésztőrendszerének (gyomor és emésztőcsatorna) enzimei és baktériumai által.

Ezért a nyers gabonák (és egyéb keményítő tartalmú termékek, például gyökerek és gumók) kutyaeledelben történő használata esetén azokat „elő kell emészteni”, más szóval: a keményítőt „fel kell törni”, hogy a szénhidrátok a kutya emésztőcsatornájában a további emésztéshez hozzáférhetők legyenek. A gyökerek, a nyers gabona és a gumósok (például burgonya), még az emberek számára is – akiknek emésztőcsatornája hétszer hosszabb – nem vagy nehezen emészthetők és gázképződést, bélgörcsöt vagy híg székletet okozhatnak.

A keményítő „feltörése”, vagy „felszabadítása” a termék bizonyos idejű felmelegítésével (főzés) történik.

Mivel a „felszabadítás” – legfőképpen az extrudálás (ropogós golyócskák maradnak a víz felszínén) – a túl rövid melegítési idő következtében nem elegendő, így emésztésbeli problémák jelentkeznek, amely bélrendszeri panaszokkal jár.

Ezekből az okokból kifolyólag az emberek hajlamosak az összes gabonatartalmú élelmiszert egyformán negatívnak tulajdonítani. Amikor azonban a gabona (rizs, kukorica, búza és cirok) megfelelően fel van szabadítva, akkor ezek értékes tápanyagforrások.

A gabonákkal kapcsolatos negatív előítéletek másik oka a gluténérzékenység. A gluténallergiát (coelakia) kizárólag a gliadin tartalmú gabonák okozzák, ilyen például a búza, de ez ritkábban fordul elő kutyáknál, mint ahogy az emberek azt gondolják. A fent említett bélrendszeri problémákat gyakran a nem megfelelően felszabadított gabona okozza, és mégis „gluténallergiaként” értelmezik. A kukorica, a rizs és a cikória nem tartalmaz gliadint.

Összefoglaló:

  1. A gabona (magvak) a farkasok – a kutyák ősei – táplálkozásának részét képezik a természetben.
  2. A (2012 végén és 2013 elején) végzett kutatások kimutatták, hogy a kutyák őseinek emésztőrendszere a háziasítás során alkalmazkodott a több keményítőt és kevesebb húst tartalmazó étrendhez.
  3. A kutyáknak szénhidrátra van szüksége.
  4. A gabonák (bármely fajta) kiváló szénhidrát-források.
  5. A gabonát teljesen „fel kell szabadítani”, különben problémákat okoz.
  6. A Farm Food csak előzetesen megfelelően „felszabadított” gabonát (kukoricát, búzát, rizst és cikóriát) használ.
  7. A kukorica, a rizs és a cikória nem tartalmaz gliadint, így nem okozhat gluténallergiát.
  8. A gabonáról szóló negatív híresztelések tehát nem tényeken alapulnak!

(c) 2013. március

Gerrit de Weerd, B.Sc.

Print Friendly, PDF & Email
Print Friendly, PDF & Email